Egyszer volt, hol nem volt, a földkerekség
egyik legszebb helyén, állt egy gyönyörû
épület. Templom volt ez, vagy egy kegyhely?
Ki tudja? Volt rajt kereszt (abból
több féle) is, csillag is, félhold is, és az ajtót
két mosolygó Buddha ôrizte. Az épület
egyik díszes szobájában (ha jól látom, tán
fenyô áll ott karácsonyi pompában....?),
Míves asztalon, egy szép, ám tövisekkel
teli koszorún állt
NÉGY GYERTYA.
Bár szellô sem rezzent, templomi némaság
és áhítat ült a szobában, a négy fénybôl
három csak pislákolva égett. Olyan nagy
volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett
érteni, amint egymással beszélgettek.
Így szólt az elsô:
„Én vagyok a Béke gyertyája!
De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem, el fogok aludni.”Néhány
pillanat múlva dörgés, villámlás támadt, s
már csak egy vékony füstölgô kanóc emlékeztetett
az elôbb még pislákoló lángra.
A második azt mondta:
„Én vagyok a Hit gyertyája!
Sajnos az emberek nagy része fölöslegesnek
tart. Nincs értelme tovább égnem.”
A következô pillanatban egy sóhaj fuvallata
hallatszott, ami kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
„Én a Szeretet gyertyája vagyok!
Nincs már erôm tovább égni. Az emberek
nem törôdnek velem, semmibe vesznek, és
amikor rájönnek, hogy szükségük lenne
rám., akkor már mindig késô.”
Fellobbant, majd elaludt..., felparázslott és
végleg kihunyt.
Sok idô telt el, csak a negyedik gyertya fénye
égett rendületlenül, s rajzolt kört a
mennyezetre szótlanul. Ajtó nyílott, egy
gyermek lépett a terembe. Csendben szólt:
„Jó helyen járok? Itt találom a Béke, a Hit
és a Szeretet fényét?” Meglátta a három
kialudt gyertyát, és felkiáltott:
„Hát mi történt veletek? Hiszen nektek
égnetek kéne mindörökké.”
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
„Ne félj gyermek! Amíg nekem van lángom,
újra meg újra meg tudjuk gyújtani a
többi gyertyát. Nyújtsd a kezed!
Én vagyok a REMÉNY!”
A gyermek szeme felragyogott, mintha a
gyertyák lángja lobogott volna bennük.
Megragadta a még égô gyertyát, s lángjával
új életre keltette a többit...
Gyermekként keressétek a Békét,
Kamaszként se feledjétek a Hitet,
Felnôttként ne tagadjátok meg mástól
a Szeretetet...
