Tartalom

Helyes légzés – élet-hosszig



Mozgásszegény életmódunk, rossz testtartásunk és gyakran zaklatott idegállapotunk miatt tartóssá válhat az általános fáradtság, a kellemetlen közérzet. Az ülő foglalkozást végző vagy szoros ruházatban járó emberre jellemző alsó, szakaszos légzés hatékonysága minimális, hiszen a rekeszizom fel-le mozgása visszafogott. Emiatt fizikai megterhelések esetén kapkodva veszi a levegőt, és szellemileg is könnyebben kimerül. A különféle légzésmódszerek rendszeres gyakorlásával kedvező élettani hatásokat érhetünk el. Mivel a legtöbb módszer alapját a jógalégzés képezi, ismerkedjünk meg ennek legfontosabb elemeivel!

A jógalégzések rendszeres gyakorlása elősegíti örömteli életérzésünk kialakulását, emellett növeli tüdőnk vitálkapacitását (kilégzési térfogatát) és javítja légzőizmaink működését. Szervezetünk gázcseréje is tökéletesebbé válik – sejtjeinkhez oxigénben gazdagabb vér jut, és a széndioxid leadás is teljesebb lesz. Spontán légzésünk is mélyebbé, nyugodtabbá válik, tehát ha régebben percenként 15–20-szor lélegeztünk, ez a jógalégzések hatására 8–10-re csökkenhet – a hatékonyabb oxigénfelvétel és az alaposabb széndioxid leadás miatt. Új légzésformánk segíti a szív munkáját, melynek következtében javul a kis- és nagyvérköri keringés, előnyösebbé válik az emésztőszervek vérellátása, így a máj vércseréje is. Talán meglepően hangzik, de a jógalégzés hatására növekszik a tüdőhólyagocskák száma is.


Helyezkedjünk kényelmes törökülésbe vagy terpesztett lábakkal álló helyzetbe. Irányítsuk figyelmünket a kezdő kilégzés során arra, ahogy a hasfalunk behúzódik. Várjunk a természetes légszomj jelentkezésére, majd a belégzés első pillanataiban engedjük előrenyomulni, sőt domborítsuk ki hasunkat. Folytatódjék levegőbeszívásunk a tüdő középső részébe a bordák felemelésével, mellkasunk tágításával (ekkor már a hasfalunk visszahúzódik), végül vállunkat kissé megemelve mintegy „felfelé” szívjuk a levegőt. Ez utóbbi zárószakasz a kulcscsonti légzés, amely a kevésbé használt tüdőcsúcsokat a szokásos légzésnél jobban feltölti oxigénnel.


Amennyiben (orron át történő) belégzési folyamatunk pl. 6 másodpercig tart, a légzés-visszatartás legyen a fele (3 mp.), és a szájon át végzett kilégzés pedig a belégzési idő duplája (12 mp.). Vigyázzunk arra, hogy a belégzést ne erőltessük túl, és minden esetben tartsunk légzésszünetet! A légzési időegységek egyénenként változhatnak.Ha a légző gyakorlat végzése számunkra nem ellenjavallat, illetve ha azt szakorvos tanácsolja, kezdjük el a tanulást, iktassuk mindennapi életünkbe. Lehetőleg éhgyomorral vagy étkezés után kb. 3 órával gyakoroljunk, laza ruházatban, jól szellőztetett szobában vagy a szabadban. A kezdeti 5–10-szeri gyakorlást akár 25–30-ra is emelhetjük. A legfontosabb az eredményesség szempontjából a kitartó rendszeresség.
A légzésgyakorlatokat naponta háromszor végezve – alkalmanként 5 percig – három hónap alatt a magas vérnyomás tartós csökkentése érhető el!


Életerőnket fokozó légzőgyakorlatunk idejét megszentelhetjük bensőnket átalakító rituáléval. Gyújtsunk egy szál gyertyát, helyezzük a közelünkbe egy számunkra kedves ember fényképét vagy egy szentképet, de feltöltődünk akkor is, ha növényeink kisugárzásának a közelében maradunk. Szomorú hangulatban, megbántottan ne kezdjük el jógalégzésünket! Csöndes befelé fordulással próbáljunk megbocsátani a velünk szemben állónak vagy önmagunknak. Idézzük fel egy régi kellemes élményünket, éljük át újra a legmagasabb rendű érzést, a szeretetet. Az ima is jó katarzis, kitárulkozás és feltöltődés.


A belégzés során átélhetjük: hogy békesség tölt el, kozmikus erővel telítődnek sejtjeink, lelkünkkel egységbe kerülünk. A kilégzések folyamán a hindu om szó kiejtésével, hosszú, elhalkuló zümmögtetésével mantrázhatunk. Így átélhetjük a létezés örömteliségét, a lényünket átható nyugalmat.