5 tibeti jógagyakorlat - Első Rítus

Az elsõ rítus különleges magyarázatot igényel. A többitõl eltérõen nem hasonlít egyetlen jóga testhelyzethez vagy gyakorlathoz sem, de olyan speciális technika, amely felbukkan számos ezoterikus és spirituális gondolatkörben. A hangsúly nem annyira a testhelyzeten, mint a mozgáson van. A forgás ösztönzi a testben az energia áramlását.
A misztikus iszlám szekta, a szufik egyik ága kerengõ dervisek néven ismert, mert a forgást gyakorolják és ezáltal kívánnak eljutni a tudatosság magasabb fokára. Marlo Morgan nagysikerû könyvében (Mutant Message Down Under, `Furcsa üzenet Ausztráliából') leírja azt a meglepõ tényt, hogy az ausztráliai bennszülöttek is úgy tekintenek a forgásra, mint ami ösztönzi az életenergia áramlását. Morgan néhány hónapig eldugott vidéken élt a bennszülöttek egy kis csoportjával. Azt tanulta tõlük, hogy a testben hét fõ energiaközpont van, és minden egyes forgással növelni lehet az energiát. A szerzõnõ még az örvény szót is használja a központok leírásakor. A jógik ösztönösen forognak, amikor nagyon magasra szökik az energiaszintjük, és ezzel a módszerrel vezetik el az energiát az idegrendszerhez. A forgás üdvözült állapotba juttatja végzõjét és  a szufik számára ez az extázis megnyilvánulása. Egyszerûbb szinten is jó közérzetet biztosít. Jó móka és a gyerekek is ezért szeretik.
Amire jótékonyan hat:

• visszér
• csontritkulás
• fejfájás

Várható elõnyök


Az elsõ rítus javítja a keringést, amely azután javítja a visszerek állapotát. Erõsíti a kart és segít, ha itt csontritkulás van. Növeli a csakrákon átáramló energiát, különösen azokra a csakrákra hat, amelyek a fejtetõn vannak, a homlok mögött, a mellkasban és a térdben. Ösztönzi a sejtek újjáéledését, az agyban és a gerincben levõ folyadék áramlását, ezáltal tisztábbá teszi a gondolkodást és megelõzi a fejfájást. Ha naponta elvégezzük az elsõ rítust, az egész testben beindulhat a fiatalodás folyamata.

Kiinduló testhelyzet Álljunk egyenesen, vállmagasságban oldalt kinyújtott karral, a tenyér lefelé mutasson. Nem szabad megfeszíteni vagy felhúzni a vállat. Képzeljük el, hogy a lábunk alatt lapjával felfelé egy óra van. Amikor forogni kezdünk, az óramutató járásával megegyezõ irányban forogjunk (balról jobbra). A gyakorlat Forogjunk balról jobbra, egész kört írjunk le, kezdjük és fejezzük be lassan. A lassú kezdés után fokozatosan gyorsuljunk fel és a vége felé fokozatosan lassuljunk le. Ezzel megelõzzük a testre nehezedõ felesleges stresszt. Lélegezzünk lassan és egyenletesen forgás közben. Lehet, hogy egy kicsit elszédülünk. Ezt megelõzendõ, szögezzük tekintetünket még a forgás megkezdése elõtt egy szemmagasságban levõ pontra. Forgás közben is addig tartsuk a szemünket ezen a ponton, amíg csak lehetséges, majd, ha a pont újra a látóterünkbe kerül, ismét függesszük rá a tekintetünket. Ha befejeztük a forgást, vegyünk néhány mély lélegzetet, a be- és a kilégzés az orron át történjék. Lazítsuk el testünket. Feküdjünk le és úgy készüljünk a második rítusra. Várjuk meg, amíg minden szédülés elmúlik. Ne kezdjünk addig hozzá a következõ rítushoz, amíg teljesen vissza nem nyertük egyensúlyunkat.

Ötletek Hagyjuk, hogy a láb kövesse a kar mozgását. Igyekezzünk, hogy egy helyben maradjunk forgás közben. Nagyjából ott fejezzük be a forgást, ahol elkezdtük. Gyakorlat közben az állunk legyen párhuzamos a talajjal és a vállunkat tartsuk lazán. Ha bármilyen nehézség adódik Lassan kezdjük és lassan fejezzük be a forgást. Ha a gond nem oldódik meg, egész idõ alatt lassan forogjunk. Ha fájdalmaink vannak a nyakban vagy a vállban, ne kinyújtott karral forogjunk, hanem hajlítsuk be a könyökünket. Így nem terheljük meg a fájó részek izmait. Amíg nem érezzük magunkat kényelmesen, csak néhányszor ismételjük meg a gyakorlatot. Ha szédülés jelentkezik, ne egy, hanem négy állandó pontot figyeljünk forgás közben. Ha az óralapot vesszük példának, válasszuk ki ezeket a pontokat a 12, a 3, a 6 és a 9 szám helyén. Mindegyik ponton kell lenni valamilyen tárgynak, amelyre nézünk, egy lámpának, bútordarabnak, képnek. Amikor arccal ezek felé a pontok felé fordulunk, egy pillanatra figyeljünk mindig a kiválasztott tárgyra. A tenyerünk legyen mindig lefelé fordítva, ez is segít abban, hogy ne szédüljünk el. A forgás végén úgy nyerjük vissza az egyensúlyunkat, hogy terpeszbe állunk (vállszélességben legyenek a lábfejek). Érintsük tenyerünket a mellünkhöz és nézzünk le a hüvelykujjunkra. Addig maradjunk így, amíg nem szûnik a szédülés. Nehezítés Forogjunk gyorsabban, de sohase annyira, hogy elveszítsük az egyensúlyunkat. Figyelmeztetés A forgás okozhat hányingert, fejfájást, egyensúlyzavart. Amikor elõször végezzük ezt a rítust, lassan forogjunk és mindig az óramutató járásával megegyezõ irányban. Beszélje meg az orvossal Mivel a forgás súlyosbíthat bizonyos testi állapotokat, forduljon orvoshoz, ha sclerosis multiplexben, Parkinson-kórban vagy ahhoz hasonló betegségben szenved (például a Méniére-kór), ha szédül, vérnyomás-rendellenessége vagy hányingerrel kísért terhessége van, ha olyan orvosságot szed, amely szédülést okozhat. Ha szívtágulás, szívbillentyû-probléma áll fönn, vagy ha az elmúlt három hónapban szívrohama volt, ne végezze ezt a rítust az orvos engedélye nélkül.