A keleti ezoterikus jóga szerint az embernek nemcsak fizikai teste van, hanem még néhány más egymást átfedõ, multidimenzionális teste is. E testek elnevezései kultúránként változnak, de általában öt testet különböztetnek meg.
E testek elnevezései a következõk:
1. fizikai test
2. étertest vagy elektromágneses test
3. asztráltest vagy érzelmi test
4. mentális test
5. kauzális test (a lélek lakhelye)
Fizikai test
Azt hiszem ez mindenki számára ismerõs és világos. A fizikai test a legalacsonyabb rezgésszintû, és az éter- és az asztráltesthez kapcsolódik.
Étertest
Az étertest elhagyhatja a fizikai testet, de - én úgy gondolom - nem távolodhat el tõle messzire. Ez az "életerõ test". Amikor a fizikai testünk alszik, az étertestünk kiterjed, a csakrák kinyílnak, és energiát szívunk magunkba, hogy feltöltsük a kimerült energiakészleteinket. Ezért hívják ezt a testet életerõ hüvelynek vagy egészség-testnek is. Amikor nagyon kifáradtam vagy teljesen kimerültem, lefekszem egy fél órára, belépek egy transzszerû állapotba, és amikor felkelek teljesen fel vagyok töltõdve. Ilyenkor nem az asztráltestemmel projektálok, hanem az étertestemet töltöm fel. Ha az étertest túl messzire kerül a fizikaitól, akkor a testünk méginkább kimerült lesz, amikor visszatér. Amíg asztrálutazom az étertestem energiával tölti fel a fizikai testemet, hogy az friss és kipihent legyen, amikor visszatérek. A fizikai ás az étertest tehát független egymástól. Amikor az emberek úgy érzik, hogy a tudatuk megosztott - azaz két helyen van egyszerre - a tudatuk egy része még valószínûleg az étertestben van, a másik pedig az asztráltestben. Sok ellentmondás van az ezüstzsinór témakörében is. Én személy szerint még soha nem láttam ezt a zsinórt (de nem is igazán kerestem). Ez a zsinór valószínûleg inkább az étertest projekciójához köthetõ, nem pedig az asztráltestéhez. Ha ez a zsinór az asztrálprojekcióval lenne kapcsolatban, akkor minden asztrálprojekció alkalmával látnunk kellene. Emlékszem, egyszer mikor projektáltam, kíváncsiságból visszanéztem a fizikai testemre. És láttam ott egy testet, ami egész máshol volt, mint a fizikai testem. Ez az étertestem volt. Az asztráldimenzióban a fizikai világ asztrális hasonmásait látjuk, de úgy gondolom képesek vagyunk látni az éterikus burkunkat is (ezért láthattam a fizikai testem helyett az étertestemet). Néhány esetben, meditáció alkalmával képes voltam látni a mennyezetet a lecsukott fizikai szemhéjaimon keresztül. Ez még szintén nem asztrálprojekció. Beteg emberek sokkal könnyebben projektálnak. Ez valószínûleg azért van, mert ilyenkor az étertest nagyon legyengül, és így az asztráltest könnyebben el tud szakadni a fizikai testtõl. A fizikai és az étertestünk mágneses tulajdonságú, és így magához vonzza az asztráltestet. Amikor tárgyakat mozgatunk a nem fizikai síkon, akkor ezt az étertest segítségével tesszük, mert az asztráltestnek nem egyezik meg a rezgésszintje a fizikai világ tárgyaival. Az étertest magasabb rezgésszintû, mint a fizikai test, de alacsonyabb, mint az asztráltest.
Asztráltest
Az asztráltest a fizikai testhez van kapcsolva, és ilyenkor alacsonyabb a rezgésszintje. Ahhoz, hogy leváljon a fizikai testrõl, meg kell emelni a frekvenciáját. Az asztráltest az asztráltér különbözõ síkjain kalandozhat. Az asztráltest a gondolatokra reagál, és a fizikai világ asztrál-megfelelõjét látja. Nem képes a fizikai objektumokra hatni, mert nem azonos szinten rezegnek. Az asztráltest képes túllépni téren és idõn. Amikor tudatosan projektálunk, az egy jellegzetes érzetekkel jár együtt. Vibrálás, búgás, durranás, recsegés (hogy csak párat említsek). Amikor az asztráltestünkben vagyunk, akkor megszûnnek a fizikai test korlátai, és többet láthatunk, hallhatunk, érezhetünk a valóságból.
Mentáltest
A mentáltest a távolbalátásnál játszik szerepet. Amikor bilokációt érsz el a távolbalátás során, akkor nincsenek olyan jellegzetes érzetek, mint az asztrálprojekciónál. És nincs vizuális torzítás sem, mint az asztrálprojekciónál szokott lenni néha (attól függõen, melyik síkon vagy). Az elsõ projekcióm mentális volt. A fizikai testembõl egyenesen a mentáltestembe jutottam - ez magyarázza, miért nem voltak vibrációim. Akaratom ellenére, csak úgy kicsusszantam, és néhány lépésnyivel arrébb találtam magam. Úgy gondolom a mentális testünk a legtöbbször teljesen független a fizikai testünktõl. Az asztráltestnél, elõször leválsz a fizikai testrõl, és aztán elutazol a kívánt helyre. A mentálisnál meg csak odacsöppensz, anélkül, hogy odautaztál volna. A mentáltest nem tartalmazza az asztrál gondolat-szemetét. Amikor a mentáltestemben ébredek fel, soha nem vagyok a fizikai testem közelében, és valójában nem is érzek semmiféle testet. Egyszer felébredtem a mentáltestemben, és fogalmam sem volt, hogy hol lehetek. Szuroksötét volt, nem volt fülem, nem volt szemem, nem volt testem. Egy tökéletes ürességben voltam, egész addig, amíg hirtelen vissza nem tértem a fizikai testembe. Én voltam maga a tiszta lét. A mentáltest is túlléphet az idõn és téren. A magasan fejlett távolbalátók a mentáltestüket használják, és telepatikusan kommunikálnak.
Kauzáltest
A kauzális testben tárolódnak az elõzõ életeink emlékei. Ez egyel magasabb szinten van, mint az asztrál. Amikor meghalunk, belépünk az asztrálvilágba, és átéljük a második halálunkat (az asztráltest megsemmisül), és ezután belépünk a kauzális létsíkra, ahol visszaemlékezünk az elõzõ életeinkre, és dönthetünk a következõ életeinkrõl.
Azt hiszem ez mindenki számára ismerõs és világos. A fizikai test a legalacsonyabb rezgésszintû, és az éter- és az asztráltesthez kapcsolódik.
Étertest
Az étertest elhagyhatja a fizikai testet, de - én úgy gondolom - nem távolodhat el tõle messzire. Ez az "életerõ test". Amikor a fizikai testünk alszik, az étertestünk kiterjed, a csakrák kinyílnak, és energiát szívunk magunkba, hogy feltöltsük a kimerült energiakészleteinket. Ezért hívják ezt a testet életerõ hüvelynek vagy egészség-testnek is. Amikor nagyon kifáradtam vagy teljesen kimerültem, lefekszem egy fél órára, belépek egy transzszerû állapotba, és amikor felkelek teljesen fel vagyok töltõdve. Ilyenkor nem az asztráltestemmel projektálok, hanem az étertestemet töltöm fel. Ha az étertest túl messzire kerül a fizikaitól, akkor a testünk méginkább kimerült lesz, amikor visszatér. Amíg asztrálutazom az étertestem energiával tölti fel a fizikai testemet, hogy az friss és kipihent legyen, amikor visszatérek. A fizikai ás az étertest tehát független egymástól. Amikor az emberek úgy érzik, hogy a tudatuk megosztott - azaz két helyen van egyszerre - a tudatuk egy része még valószínûleg az étertestben van, a másik pedig az asztráltestben. Sok ellentmondás van az ezüstzsinór témakörében is. Én személy szerint még soha nem láttam ezt a zsinórt (de nem is igazán kerestem). Ez a zsinór valószínûleg inkább az étertest projekciójához köthetõ, nem pedig az asztráltestéhez. Ha ez a zsinór az asztrálprojekcióval lenne kapcsolatban, akkor minden asztrálprojekció alkalmával látnunk kellene. Emlékszem, egyszer mikor projektáltam, kíváncsiságból visszanéztem a fizikai testemre. És láttam ott egy testet, ami egész máshol volt, mint a fizikai testem. Ez az étertestem volt. Az asztráldimenzióban a fizikai világ asztrális hasonmásait látjuk, de úgy gondolom képesek vagyunk látni az éterikus burkunkat is (ezért láthattam a fizikai testem helyett az étertestemet). Néhány esetben, meditáció alkalmával képes voltam látni a mennyezetet a lecsukott fizikai szemhéjaimon keresztül. Ez még szintén nem asztrálprojekció. Beteg emberek sokkal könnyebben projektálnak. Ez valószínûleg azért van, mert ilyenkor az étertest nagyon legyengül, és így az asztráltest könnyebben el tud szakadni a fizikai testtõl. A fizikai és az étertestünk mágneses tulajdonságú, és így magához vonzza az asztráltestet. Amikor tárgyakat mozgatunk a nem fizikai síkon, akkor ezt az étertest segítségével tesszük, mert az asztráltestnek nem egyezik meg a rezgésszintje a fizikai világ tárgyaival. Az étertest magasabb rezgésszintû, mint a fizikai test, de alacsonyabb, mint az asztráltest.
Asztráltest
Az asztráltest a fizikai testhez van kapcsolva, és ilyenkor alacsonyabb a rezgésszintje. Ahhoz, hogy leváljon a fizikai testrõl, meg kell emelni a frekvenciáját. Az asztráltest az asztráltér különbözõ síkjain kalandozhat. Az asztráltest a gondolatokra reagál, és a fizikai világ asztrál-megfelelõjét látja. Nem képes a fizikai objektumokra hatni, mert nem azonos szinten rezegnek. Az asztráltest képes túllépni téren és idõn. Amikor tudatosan projektálunk, az egy jellegzetes érzetekkel jár együtt. Vibrálás, búgás, durranás, recsegés (hogy csak párat említsek). Amikor az asztráltestünkben vagyunk, akkor megszûnnek a fizikai test korlátai, és többet láthatunk, hallhatunk, érezhetünk a valóságból.
Mentáltest
A mentáltest a távolbalátásnál játszik szerepet. Amikor bilokációt érsz el a távolbalátás során, akkor nincsenek olyan jellegzetes érzetek, mint az asztrálprojekciónál. És nincs vizuális torzítás sem, mint az asztrálprojekciónál szokott lenni néha (attól függõen, melyik síkon vagy). Az elsõ projekcióm mentális volt. A fizikai testembõl egyenesen a mentáltestembe jutottam - ez magyarázza, miért nem voltak vibrációim. Akaratom ellenére, csak úgy kicsusszantam, és néhány lépésnyivel arrébb találtam magam. Úgy gondolom a mentális testünk a legtöbbször teljesen független a fizikai testünktõl. Az asztráltestnél, elõször leválsz a fizikai testrõl, és aztán elutazol a kívánt helyre. A mentálisnál meg csak odacsöppensz, anélkül, hogy odautaztál volna. A mentáltest nem tartalmazza az asztrál gondolat-szemetét. Amikor a mentáltestemben ébredek fel, soha nem vagyok a fizikai testem közelében, és valójában nem is érzek semmiféle testet. Egyszer felébredtem a mentáltestemben, és fogalmam sem volt, hogy hol lehetek. Szuroksötét volt, nem volt fülem, nem volt szemem, nem volt testem. Egy tökéletes ürességben voltam, egész addig, amíg hirtelen vissza nem tértem a fizikai testembe. Én voltam maga a tiszta lét. A mentáltest is túlléphet az idõn és téren. A magasan fejlett távolbalátók a mentáltestüket használják, és telepatikusan kommunikálnak.
Kauzáltest
A kauzális testben tárolódnak az elõzõ életeink emlékei. Ez egyel magasabb szinten van, mint az asztrál. Amikor meghalunk, belépünk az asztrálvilágba, és átéljük a második halálunkat (az asztráltest megsemmisül), és ezután belépünk a kauzális létsíkra, ahol visszaemlékezünk az elõzõ életeinkre, és dönthetünk a következõ életeinkrõl.
