Az asztrális világ a lélek lakóhelye. A két, itt ható alapvetõ erõ a rokonszenv és az ellenszenv, a vonzás és taszítás. Minden forma ezekbõl épül fel, és jellegét a kettõ aránya szabja meg. A lélek mint kapocs segíti a szellem és a test kapcsolatát, kiegyenlítve a köztük lévõ rezgéskülönbséget. Ha nem lenne lélek, akkor a szellem képtelen lenne testet ölteni a fizikai világban. A halál után a lélek és a szellem kapcsolatát az szabja meg, hogy a lélek mennyire maradt földi vágyaktól terhelt. E kapcsolat határozza meg azt is, hogy a hét szint közül melyikbe kerül a lélek. Ha a földhöz kötõ vágyak még erõsek (szenvedélybetegségek, materialista gondolatok stb.) akkor a lélek rezgése inkább a Földhöz köti. Így erõs tisztításra van ahhoz szüksége, hogy a szellemmel való kapcsolata helyreálljon. Persze ez a behatás nem marad nyom nélkül a szellemben sem, így a következõ inkarnációban mindenképpen meglesznek a kiegyenlítésre való hajlamok, karmatikus történések formájában. A Golgotai Misztérium óta lehetõség van a köztes létben való fejlõdésre, de a földi vágyakat csak fizikai inkarnációban lehet hathatósan ledolgozni. A lélek és a szellem együtt halad át ezen asztrális szinteken, és amikor a lélek megtisztult, a szellem akkor szabadulhat meg és haladhat tovább a mentális világok felé. Ide a lélek már nem tudja követni õt.
Fontos tudnunk, hogy pontosan hol is találjuk meg az asztrális világot a bolygószférák között (nehogy eltévedjünk asztrálprojekciós gyakorlataink során).
A Földtõl a Holdig tart az éteri, a Holdtól a Napig az asztrális világ. A Nap-szféra és a Szaturnusz-szféra közé esik az alsó mentális világ, és a Szaturnusztól - mint interplanetáris kaputól - kezdõdik a felsõ mentális szféra. Tehát a minket érdeklõ terület a Holdtól a Napig tart. Az egyes szférák (Merkúr és Vénusz) ezen belül helyezkednek el, leírásukra késõbb kerítünk sort. Fontos tudnunk, hogy itt nem a fizikai, asztronómiai bolygóbeosztásról beszélünk, hanem annak szellemi vetületérõl. A bolygók fizikai sorrendje sem egyezik a szférák sorrendjével, hiszen szellemtudományi értelemben a világképünk geocentrikus, tehát a földi szféra áll a középpontban, és aköré rendezõdnek be a további rétegek.
Lássuk a szintek leírását!
Elsõ szint
Mivel ez a legalsóbb szint, ennek rezgése a legalacsonyabb. Ide vannak bekötve a mérgezõ növények, a vérengzõ és veszélyes vadállatok (és emberek). Az innen inkarnálódó lélekre még erõsen hatnak a természeti törvények, és erõs a kapcsolatuk az anyaggal. Életük mozgatórugója az erõteljes ösztönök, s ennek megfelelõen tudatuk tompult és testhez kötött. Mivel nagyon fontos számukra a fizikai lét, értelmük teljes tevékenysége az önzést, a szerzést és megtartást szolgálja. Jellemzõ rájuk a durvaság, kegyetlenség, az erõszakra való hajlam, önhittség, önösség és az ölési vágy. Általában az alsóbb szellemi rezgések olyannyira erõsek, hogy ez még a fizikai testben is megjelenik mint erõs, robosztus testalkat, durva, erõteljes, állati vonások, nélkülözve minden kecsességet, kiforrott, szellemmel áthatott formát. Fontos tényezõ, hogy ebben a szférában a lelket teljes sötétség veszi körül, mivel a szellemi fény ide nem hatol be. Érthetõ, tehát, hogy a testetöltés számukra kegyelem és megváltás. Azonban fizikai életükben is tudatosan (!) elzárkóznak mindenféle szellemi tanítástól és szellemi impulzustól, esetenként még támadják is azokat. Ennek megfelelõen innen kerülnek ki a gyilkosok, ámokfutók és a fekete mágusok. Különbséget kell azonban tennünk az asztrális késztetésbõl, fejletlenségbõl, és nemtudásból elkövetett gonosztettek és a karmatikus kiegyenlítõdés által bekövetkezõ tettek között. Nem tudhatjuk, hogy az adott cselekvéssor egy fiatal lélek kevés tapasztalata miatt következett-e be, vagy már egy életek sorain át húzódó karmatikus játszma végkifejletét, csúcspontját látjuk.
Második szint
Ide azok az állatfajok tartoznak, amik más állatokat megtámadnak, és azok a növények, melyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra. Ebben a szférában megerõsödik az én, és az ebbõl következõ negatív tulajdonságok, jellemvonások is. Megjelenik a hiúság, a becsvágy, büszkeség, lobbanékonyság, ravaszság, hazudozás. Az egész létezést csataként élik meg, ahol folyamatosan gyõzni kell, sõt legyõzni a másikat. Ez szolgál számukra lelki táplálékként. Csökken az ösztöncselekvés, növekszik a tudatosság, így válik egyre veszélyesebbé az egyén. Haragosak, de már kiengesztelhetõek. Értékelik a testüknek és érzékeiknek jó dolgokat, megjelenik a hedonizmus. Hajlamosak a kilengésekre, mértéktelenségre és a végletekben való gondolkozásra és cselekvésre, nem ismerik az arany középút szabályát. Telve vannak kétségekkel és szkepszissel az anyagba való süllyedtség miatt. Erõsen rettegnek az ismeretlentõl. Sok öngyilkosság következik be e tényezõk miatt.
Itt már megjelenik a hitélet, de még csak azért, hogy mások szemében jónak tûnjenek. A mélyebb igazságok és hittételek itt még rejtve maradnak elõttük. Imájukat általában magukért mondják el, hit nélkül. Ha jó kedvük van, még akár jót is cselekednek másokkal, de fontos, hogy mindenki tudjon róla.
Harmadik szint
Növényevõ és háziállatok, emberi fogyasztásra alkalmas növények és a gyógynövények tartoznak ide. A lélek itt már törekszik a fény felé. Egyszerûség, szorgalom jellemzi õket, megbecsülik a jót, és törekednek az igaz útra. Felmerül a béke és nyugalom utáni vágy. Hajlanak a becsületességre és az õszinteségre, de bizalmatlanok és gyanakvóakká válnak az elsõ "gyanús" jelre. Szeretnek kritizálni és ítélkezni, de a vitát nem kedvelik, és kívülrõl türelmesnek látszanak. Féltékenyek a más által megszerzett javakra, vagy az illetõ egész életére, hiszen nem látják át a mélyebb összefüggéseket, okot, okozatot. A szürke, középszerû emberek tartoznak ide, akik csendben teszik a dolgukat, kerülve minden feltûnést.
Sok hívõ és vallásos ember van itt, de még görcsösen ragaszkodnak a hitükhöz. Szeretetük a családi szeretetben összpontosul. Hihetetlen számukra az isteni szeretet fogalma, így a párkapcsolatok is inkább játszmákból állnak, nem pedig türelembõl és elfogadásból. A világi élet hívságai még könnyen eltántorítják õket a szellemi úttól, ezért haladásuk lassú; idetartoznak a fejlõdõ lelkek. Azt hiszik, hogy mindent, amit a fizikai világban elértek, saját erõfeszítéseiknek köszönhetik. Ez az illúzió eltakarja elõlük az isteni kegyelem fényét, ennek megfelelõen úgy tapasztalják, hogy egyedül vannak. Ez egy nagy bukási lehetõség számukra. Az elsõ három szint egyfajta burokként veszi körül a Föld szféráját, és innen még kötelezõ az inkarnáció!
Negyedik szint
Itt a sokféleség és a sokoldalúság a meghatározó. Ahogy haladunk a felsõbb szintek felé, a lelkek egyre jobban leoldják magukról az asztralitás béklyóit, ennek megfelelõen már a szellemük vezeti õket. Megnyílnak a magasabb valóságok felé, de még konkrét tapasztalások nem érik õket. Fontos tény, hogy megjelenik az áldozatkészség és a lemondás képessége. Kitartóak, bátrak, erõs akarat jellemzi õket, azonban hajlamosak az elragadtatásra. Jó tulajdonságaikat a köz szolgálatába állítják. Már képesek isteni szeretetbõl jót cselekedni. A hit és bizalom már sokkal tisztábban jelentkezik, de még nem tudnak áldozatot hozni azokért, akik megbántották õket, vagy az általuk szentként tisztelt dolgokat. Hiányzik még a teljes megbocsátás képessége. Párkapcsolataik már a tanulási folyamatot szolgálják, és öntudatlanul elkezdik keresni a duálpárjukat. Próbakapcsolatok által fejlesztik õket a részduáljaik segítségével. Ez a szint már egy olyan fejlettségi állapotot képvisel, ahonnan a szellem szabad akaratából inkarnálódik.
Ötödik szint
Ez egy fejlettebb szint az asztrális világban. Az innen jövõ lelkek már uralják az alsó asztrális tulajdonságokat, és átalakítják azokat, melyek az elõzõ szinteket jellemezték. Megnyugvás és elfogadás jellemzi õket. Ismerik a hallgatás törvényét, tiszta életet élnek, mértékletességet gyakorolnak és áldozatkészek. Anyagi világuk és körülményeik nem befolyásolják szellemi életüket, alázatosak, becsületesek és tiszta hit hatja át lelküket. Megtapasztalják az isteni kegyelem mûködését életükben, a megbocsátás és szeretet elvét alkalmazzák. Tisztában vannak a golgotai misztérium szellemi jelentõségével és hatásával a mai világra. Esetleges negatív hatású cselekedeteik miatt nem gyötri õket bûntudat, hanem rögtön megpróbálják kijavítani a hibát. Nem emésztik magukat felesleges dolgokkal, hanem megfelelõ idõben és megfelelõ helyen cselekszenek. Visszaemlékeznek a paradicsomi állapotra, és efelé törekszenek útjukon, hiszen tisztában vannak azzal, hogy az isteni egység visszaállítható. Ennek érdekében sok áldozatot vállalnak, és a köztes létben sokszor az alsóbb régiókban tevékenykednek.
Hatodik szint
Ebbõl a szférából inkarnálódni már igazi áldozat az emberiség fejlõdéséért. A saját célok háttérbe szorulnak. Hatalmas szereteterõk jelennek meg, türelem és elnézés jellemzi a lelket. Igazság- és szabadságérzet árad belõlük a világba. Õk azok, akik a legnehezebb helyeken és idõkben öltenek testet, azért, hogy akár egy lelket is megmentsenek a kárhozattól. Sokszor az emberiség ezért kiközösítéssel, megvetéssel, sõt halállal fizet nekik, hisz tanításaikat nem mindig értik meg. Õk azok az áldozati bárányok, akiknek a vére a Gonosz erejét töri meg.
Hetedik szint
Ez a legutolsó szintje az asztrálvilágnak. Inkább már a szellemi szféra ereje és fénye hatja át, hiszen igazi határterület a két régió között. Az alsóbb rétegek innen táplálkoznak energiával. Érzelmi és természeti szinten már nem függ a Földtõl, tiszta tudás és bölcsesség hatja át. Fontos tudnunk, hogy a duálok itt várják be egymást mielõtt továbbhaladnának, ha nem egyidõben vetették le a fizikai testüket. Itt már nincsenek földhöz kötõ vágyak, gondolatok, az itt lévõ lelkek tiszták és a szellemek készek továbblépni a szellemi szférákba.
.jpg)
