A Magyar Nemzet eredete, virágzása, kigúnyolása, megfeszíttetése, halála és közelgő feltámadása ...
Bakos Attila
"Álmom gondolat-galaxisokban bolyong, csavarog titokban,
Keresve a világ hűtlen fiát, a rég elvesztett harmóniát.
Ballagok, tűnődve járom széttépett hazám keserédes útjait.
Kutatom a gyönyörű, ma már csak sejtelmes romokat,
S mégis mennyire szomjazom a csonkultan is vonzó,
Foszladozó szépet, az Örök Harmóniát.
A Nap megfoghatatlan,
Végig járja szabott útját, s lassan, bíbor párnáira hanyatlik,
Magára vonva az elmúlás színes takaróit.
Éltem sok tavasz örömét,
Ó hányszor kértem nyár ölelését,
A józan ősz hűsített, a zord tél karjába zárt
De mégis mindig és újra, csak a halál fehér csöndje várt.
Míg egy élet áldott napján megláttam Őt, a Mestert,
Arca, lágyan e Nap bíbor ruhájába hajlott,
S fehér volt, mint gyermekünk álmában az angyalok."
