„Ami kint, az van benn,
Ami fent az van lenn.
Ahogy élsz annyit érsz,
Ott van a válasz a szemedben.”
Péterfy Bori
A szépség szimfóniája
"Egy nő akkor menekül a külvilágba tennivalókért, ha nem leli örömét abban, ami nemi szerepéből adódóan neki rendeltetett. "
Gonda István, Illés Csilla: A szépség szimfóniája
Nimród krónikák
A fiatal vallástörténész-mítoszkutató szerző ezúttal egy két kötetes, mondhatni stílusteremtő fantasy-regénnyel hozza közelebb olvasóihoz az elsüllyedt mitikus szigetkirályságok és a régi magyar táltosmágia titokzatos világát.
Gyilkos trónviszályok és mágusháborúk, fém könyvtárak és hatalmas oszlopcsarnokok a Pilis hegyvonulata alatt, óriásmadarak és atlantiszi egyszarvúak, ijesztő, titokzatos vagy épp rokonszenves szereplők mind a Fény, mind a Sötétség oldalán, no és persze varázslat és alkímia minden mennyiségben – ezek adják meg a lebilincselően izgalmas regény alaphangulatát.
Második pillantásra szembetűnik a részletesen kidolgozott háttérmitológia, az istenek és démonok hierarchiájával, illetve a főszereplő Nimród király már-már kozmikus méretű hősként való bemutatásával. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a Nimród vére írójának sikerült az ókori mágikus világképek (pl. Egyiptom, Mezopotámia, Irán) segítségül hívásával egy teljesen önálló, saját fantasy-világot alkotnia.
A Nimród vére egyaránt ajánlható fiataloknak és örökifjú felnőtteknek, régészet-rajongóknak és a sodró kalandok szerelmeseinek, reménybeli táltosoknak és a táltos-tudás iránt inkább csak érdeklődőknek, egyszóval: mindenkinek.
Második pillantásra szembetűnik a részletesen kidolgozott háttérmitológia, az istenek és démonok hierarchiájával, illetve a főszereplő Nimród király már-már kozmikus méretű hősként való bemutatásával. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a Nimród vére írójának sikerült az ókori mágikus világképek (pl. Egyiptom, Mezopotámia, Irán) segítségül hívásával egy teljesen önálló, saját fantasy-világot alkotnia.
A Nimród vére egyaránt ajánlható fiataloknak és örökifjú felnőtteknek, régészet-rajongóknak és a sodró kalandok szerelmeseinek, reménybeli táltosoknak és a táltos-tudás iránt inkább csak érdeklődőknek, egyszóval: mindenkinek.
A Duna Evangéliuma
A Magyar Nemzet eredete, virágzása, kigúnyolása, megfeszíttetése, halála és közelgő feltámadása ...
Bakos Attila
"Álmom gondolat-galaxisokban bolyong, csavarog titokban,
Keresve a világ hűtlen fiát, a rég elvesztett harmóniát.
Ballagok, tűnődve járom széttépett hazám keserédes útjait.
Kutatom a gyönyörű, ma már csak sejtelmes romokat,
S mégis mennyire szomjazom a csonkultan is vonzó,
Foszladozó szépet, az Örök Harmóniát.
A Nap megfoghatatlan,
Végig járja szabott útját, s lassan, bíbor párnáira hanyatlik,
Magára vonva az elmúlás színes takaróit.
Éltem sok tavasz örömét,
Ó hányszor kértem nyár ölelését,
A józan ősz hűsített, a zord tél karjába zárt
De mégis mindig és újra, csak a halál fehér csöndje várt.
Míg egy élet áldott napján megláttam Őt, a Mestert,
Arca, lágyan e Nap bíbor ruhájába hajlott,
S fehér volt, mint gyermekünk álmában az angyalok."
Bali, egy magyar lány tollából...
Amikor megérkeztem Balira,nem ismertem senkit, nem tudtam semmit a helyről...mellém rendeltek egy, aztán több segítőt/barátot is. Azért írom ezt a Bali blog-ot, hogy Neked legyen egy segítőd, aki megadja a kérdéseidre a választ! S emelett csepegtetek egy kis ízelítőt a balinéz életstílusról:-)Katt ide, ha szívesen olvasnál az Istenek szigetéről:-)
Bule In Bali
http://www.facebook.com/BuleInBali
Vegetáriánus Élet
“Amíg az emberek azt gondolják, hogy az állatok nem éreznek, addig az állatoknak kell érezniük,
hogy az emberek nem gondolkodnak.”
(ismeretlen szerző)
Székelyföldi templomok
Csodás templomok, csodás felbontásban.
Mintha ott állnánk és megérinthetnénk a falakat.
Mindenkinek szívből ajánlom :)
A mai napra
“Nem tudom, milyennek látnak mások, de önmagamnak olyan kisfiúhoz vagyok hasonló, aki a tengerpart fövenyén játszik – néha talál egy simább kavicsot vagy színesebb csigahéjat a többinél, és elámul rajtuk, de közben az igazság nagy óceánja ott hullámzik a szeme előtt felfedezetlenül.” (Isaac Newton)
Költészet napja van :)
Radnóti Miklós: Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? A tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
"A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség."
Weöres Sándor
Élet mint cél
Méder Áron tollából...
"Az élet nem arról szól, hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról, hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esoben."
"A dongó szárnyfelülete 0,7 cm2, teljes súlya 1,2 gramm. Az aerodinamika ismert törvényei szerint ilyen feltételek mellett lehetetlen repülni. A dongó viszont ezt nem tudja, egyszeruen csak repül."
"az óceán nem rosszindulatú, nagyon őszinte, itt soha nincs hazugság, csalás, kétszínűség... itt mindig az látszik, ami van, egy valóság van. Én ezért szeretem"
"Légy az, aki vagy. Sose akarj más lenni, és akkor érett leszel. Az érettség nem más, mint hogy elfogadod az önmagaddá válással járó felelosséget, bármi legyen is az ára. Mindent kockára teszel, csak, hogy önmagad lehess - errol szól az érettség." (Osho)
"Minden dolog azé, aki odaadja." (Hamvas)
"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig eloször, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."(Hamvas)
"Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy rátaláljon önmagán belül." (Galileo Galilei)
http://www.meder.hu/
Akkor a Papnő szólott: Beszélj nekünk az Imádságról. És ő válaszolt, mondván:
Szomorúságtokban és szükségtekben imádkoztok; vajha imádkoznátok örömetek és bőségetek teljében is. Mert mi egyéb az imádság, mint önmagatok kiterjesztése az eleven éterbe? És ha megnyugtatásodra szolgál sötétségedet a térbe kiöntened, azonképpen örömödre szolgál szívednek hajnalát önteni ki. És ha csupán sírni vagy képes, amikor lelked imádkozásra szólít, szólítson akkor újra és újra, mindaddig, míg végül kacagva is imádkozol. Imádságoddal fölemelkedel, hogy a légben egyesülj azokkal, akik ugyanakkor imádkoznak, s akikkel csak az imádkozásban találkozol. Ezért látogatásod a láthatatlan templomban ne légyen egyéb, mint átlényegülés és édes eggyéválás.
Mert ha csupán kérni lépsz be abba a templomba, néked nem adatik; És ha magadat megalázni lépsz be oda, föl nem emeltetel; Még ha csupán mások javáért könyörögni lépsz is be, meg nem hallgattatol.
Nem taníthatom meg nektek, szavakkal miként imádkozzatok. Isten nem hallgat szavaitokra, kivéve, ha Ő maga nyilatkozik meg a ti ajkatok által. És nem taníthatom meg nektek a tengerek imádságát, sem az erdőkét és a hegyekét. De ti, akik hegyekből és erdőkből és tengerekből születtetek, szívetekben megtalálhatjátok az ő imádságukat, És ha csupán az éjszaka csendjére figyelmeztek, meghalljátok majd, amint csendben ezt mondják:
-Istenünk, aki önmagunk szárnyaló lénye vagy, a te akaratod akar mibennünk,
-A te vágyad vágyakozik mibennünk,
-A te bennünk munkáló szándékod változtatja éjszakáinkat, melyek a te éjszakáid, nappalainkká, melyek a te nappalaid.
-Nem kérhetünk semmit tetőled, hiszen ismered kívánságainkat, még előbb, semmint megszületnének,
-Te vagy a mi kívánságunk; s ha önmagadból többet adsz, mindent megadsz nekünk.
Krishnamurti, 1929
Nem vagyok guru, nincsenek tanítványaim, nem vagyok igazságok megtestesítő bölcse. Mindannyian, emberi kondícióinknál fogva tanítványok vagyunk, az Igazság tanítványai. De az Igazságot soha nem egy személyben kell keresni. Nem leszek mankója senkinek.
Soha nem mondtam, hogy nincs Isten, csak azt mondtam, hogy Isten annyiban létezik, amennyiben az emberi lényben manifesztálódik.
Nincs jóság és nincs gonoszság. Jóság az, amitől nem félünk. Gonoszság az, amitől rettegünk. Ha levetjük ezt a rettegést, akkor betöltjük az ember spirituális végzetét...
Ne azt kérdezzétek, ki vagyok én. Soha nem fogjátok megtudni. Kétezren ültök itt velem szemben, ha megértenétek, miről beszélek, holnapra átformálhatnátok a világot...
Az Igazság törvénytelen föld, nincs kitaposott út, sem egyház, sem szekta nem vezethet el hozzá. Ha hiszel valamiben, kérlek, ne szervezd azonnal valamivé azt, amiben hiszel: ezzel megölöd...
Tizennyolc éve várjátok a Világtanítót, hogy végre megszólaljon, és legyen mire figyelnetek, legyen kit követnetek.
Amíg ez a figyelem külső forrásokból táplálkozik, a Lényeggel soha nem léphet kapcsolatba. Állandó függőségben éltek: mástól várjátok a spirituális útmutatást, megint mástól a boldogságot, az együvé tartozás biztonságát. Mindez nem más, mint végzetes, félelem szülte félreértés, káprázat, mely tökéletesen elfedi előletek a lényeget.
Te és Én
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Életünk tenyerén
Amikor egy idegennel találkozunk, akkor első benyomásaink alapján ítéljük meg, hogy szimpatikus-e vagy sem. Ezt nemcsak a külső, az arckifejezés, vagy az illető hangneme határozza meg, hanem a kézfogása is. De ha már ismert barátainkkal találkozunk, akkor is sokat megtudhatunk róluk egyetlen kézfogásból. Nézzünk néhány példát:· Az akaratteljes kézszorítású ember erős, bátor, határozott személyiségű.· A nedves, nyugtalan tapintásúak ideges, szorongó személyiségek.· A puha, sima tapintású, rövid, határozott kézfogású egyének áldozatkészek, kitartóak és családszeretők.· A nem viszonzott kézfogás megbízhatatlan, alattomos, kiszámíthatatlan személyre utal.· A durva, erős, kemény kézfogás alacsony intelligenciájú tulajdonost jellemez.· A két kézzel történő kézfogás lelkes tiszteletet, erős vonzalmat és rokonszenvet jelez.
A nagy tenyértől a kemény kézig
A kezek felépítése leleplezheti belső vonásainkat, de azt is elárulja, milyen munkát végzünk a hétköznapokban.· Nagy kezű emberek türelmes, aprólékos munkavégzésre hajlamosak. Ha feltűnően, ormótlanul hatalmas, akkor tulajdonosuk gátlástalan, erőszakos, veszekedő típusú.· Keskeny, hosszú kezűek nehéz természetűek, bátortalanok. Ha a kéz túl kicsi, túlzott érzékenység jellemzi tulajdonosát.· Puha, lágy kezűek változó hangulatú, kényelemszerető, sőt izgalomkerülő személyiségek, akik könnyen sértődnek és erősen gyanakvók. Általában jó ízlésük van, fogékonyak a környezetükre.· Kis kezű emberek széles látókörűek, nagy eszmék hordozói lehetnek, de nem mindig reálisak. Gyakran fecsegő, kritikus alkatúak, mindenbe beleütik az orrukat. Ha a kéz túlzottan rövid és vékony, akkor agresszív és zsugori hajlamok rejtőznek tulajdonosukban.· Kemény kezűek a kemény kéz hatalmas munkakedvet, nagy vitalitást tanúsít. Általában szeretik a sportolást és a kétkezi munkát. Duzzadnak az energiától néha a többiek rovására is. A száraz, karomjellegű kéz rosszindulatot és garasoskodást is jelez, a meleg, kemény kéz pedig szorgalmat, önzetlenséget, néha heves indulatokat.
A mindentudó ujjak
Az ujjak alakja határozza meg, hogy a kéz melyik típushoz sorolható. Az ujjak hossza rendszerint megegyezik a tenyér hosszúságával. Az ujjak ugyanis a személyiség jegyeit mutatják, a tenyér pedig a gyakorlatiasság, az anyagiasság jellemzője. Ennek megfelelően a hosszabb ujjak a szellemi életformára való hajlást jelzik rövidebb tenyér esetén, ám a nagy tenyér rövid ujjakkal az anyagi földhözragadtság, a gyakorlatias életmód kifejezője. Ha a tenyér hossza megegyezik a középső ujj hosszával, akkor általában egyensúlyban van az anyagiasság a szellemiességgel.
A hüvelykujj alsó íze a logikát, a felső íze az akaratot jelzi. A mutatóujj három íze a vallást, az ambíciót és az érzékiséget; a középső ujjé a koncentrációt, a megfontoltságot, a kísérletező kedvet fejezi ki. A gyűrűsujjon a művészi tehetséget, a kritikai érzéket és a sikert, a kisujjon a tanulást, a spekulációt és az éleselméjűséget találjuk. Összefoglalva tehát: az ujjak első percei az ösztönről, a második percek a felfogóképességről, a harmadik (legtávolabbi) percek az értelemről nyújtanak sokoldalú információt.
A hüvelykujj alsó íze a logikát, a felső íze az akaratot jelzi. A mutatóujj három íze a vallást, az ambíciót és az érzékiséget; a középső ujjé a koncentrációt, a megfontoltságot, a kísérletező kedvet fejezi ki. A gyűrűsujjon a művészi tehetséget, a kritikai érzéket és a sikert, a kisujjon a tanulást, a spekulációt és az éleselméjűséget találjuk. Összefoglalva tehát: az ujjak első percei az ösztönről, a második percek a felfogóképességről, a harmadik (legtávolabbi) percek az értelemről nyújtanak sokoldalú információt.
A tenyér fő- és mellékvonalai
Nemcsak a tenyér dombjainak van nevük, amelyeket a bolygókról kaptak, hanem minden állandó vonalnak is. Sőt, az sem mindegy, hogy a vonalakat milyen haladási irányban vizsgáljuk, hiszen például a kormeghatározásnál a betegségek fellelési helyeinek megállapításához a vonal kezdetétől kell a számítást végezni. Vannak fővonalak és mellékvonalak, amelyek a következő elnevezéseket kapták:
Fővonalak: Életvonal, Fejvonal, Szív- vagy Szerelemvonal, Sorsvonal, Apollóvonal, Egészség- vagy Májvonal.
Mellékvonal: Uránusz-vonal, Neptun-vonal, Mars-vonal, Vénusz-öv, sikervonalak, erotika-vonalak, viszonyvonalak, a gyermekáldás vonalai, utazásvonal, Salamon-gyűrű, csuklóvonalak.
Fővonalak: Életvonal, Fejvonal, Szív- vagy Szerelemvonal, Sorsvonal, Apollóvonal, Egészség- vagy Májvonal.
Mellékvonal: Uránusz-vonal, Neptun-vonal, Mars-vonal, Vénusz-öv, sikervonalak, erotika-vonalak, viszonyvonalak, a gyermekáldás vonalai, utazásvonal, Salamon-gyűrű, csuklóvonalak.
Néhány érdekesség
· Ha a Házasságvonal tiszta, hosszú és egyenes, boldog és elégedett, szexualitással és érzelmi tartalommal kellően feltöltött kapcsolatról lesz szó. A Kapcsolatvonalon megjelenő függőleges vonalkák a házasság akadályát és a tartós kapcsolat kialakulását gátló tényezőket jelzik. A töredezett, szakadozott Házasságvonal válást, a szeretett személytől való elszakadást jelenti.· Egyenes, szép vonalú Májvonal jó kedélyállapotra, egészséges gondolkodásra és életmódra utal.· Ha a Házasságvonal becsatlakozik a Májvonalba, egyértelműen jó, anyagiakban gyümölcsöző családi kapcsolatok megvalósulása várható.· A Jupiter-dombról induló Fejvonal, amely az Életvonalat nem érinti, erős ambíciót, törtetést jelent.· Ha a Fejvonal és az Életvonal sokáig együtt halad, akár a tenyér közepéig is ugyanazon a nyomvonalon, akkor nagyon zárkózott, kevés önbizalommal rendelkező, magánykedvelő személyiséggel állunk szemben.
A mai napra
"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból...
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."
Jó utat Pillangó!
"Felfedeztem, hogy az álmom és a föld puha kényelme ellenére az élet "ott fönt" sokkal-sokkal szebb. És én örökké tudok születni, ahányszor csak akarok, addig, amíg a karjaim eléggé nagyra nőnek ahhoz, hogy át tudjam ölelni a földet, ahonnét jövök."
"Amikor az ember határozott cél felé tart, nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljen figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk."
Paulo Coelho
Mik vannak?
Az első,bemutatkozó bejegyzésem ez volt:
Akkor nem tudtam, hogy egyszer talán "élesben"is kipróbálhatom magam a hullámok tetején...talán most jött el az ideje?:-)
Megvan-e a megfelelő szándékod?
A Kabbalisták szerint a többségünk megmenekül attól, amit ebben az életben teljesítenünk kell, különböző kifogásokat keresve, hogy kikerüljük azt a spirituális munkát, ami miatt születtünk.
A bölcsek szerint, amikor az az ember, aki kikerülte a spiritualitást, a Teremtő elé járul és megkérdezik tőle, vajon miért nem változott, az ember elő fogja venni a “kifogás tömkelegét”: “Túl elfoglalt voltam a túléléssel”, “Jó ember voltam”, “Nem tudtam, hogy létezel”. Isten akkor a következőt mondja majd neki: “Megvan minden kifogásod, viszont messzemenőleg nem teljesítettél eleget ebben az életben. Most vissza kell menned a világba, és többet kell tenned.”
Mi van az emberi természetben, ami miatt nem akarjuk erőltetni magunkat? A válasz egyszerű: amikor a spirituális munka kötelezőnek tűnik, ellenállunk neki. Hogyan reagálsz, amikor valaki azt mondja, hogy meg kell tenned valamit? Valószínűleg küzdesz ellene. Ugyanez történik akkor, amikor magunknak mondjuk, hogy “kell”.
Töröljük ki a “kell” szót a szótárunkból.
A spirituális munkát a saját hasznunk miatt végezzük el. Jegyezzük meg, hogy a lelkünk igen speciális okból kifolyólag öltött testet. A Kabbala tanításai szerint, azért vagyunk emberek, hogy átalakítsuk, megváltoztassuk magunkat.
Egy nagy kabbalista, Rav Naftali Zvi Yehuda Berlin (1816 - 1893) elmagyarázta ezt a tanítványaihoz intézett beszédében:
Amikor tizenegy éves voltam, reménytelen eset voltam, mint diák. Az egyik este, hallottam a szüleimet, ahogy a másik szobában beszélgettek rólam. Édesanyám sírt és mondta édesapámnak: “Mit tegyünk a fiunkkal? Bármelyik nap kirúghatják és akkor mi lesz belőle?” Ahogy hallgattam, éreztem azt az égető gyötrelmét, mintha a sajátom lett volna. Megígértem magamnak, hogy attól a pillanattól fogva dolgozni fogok magamon. Betartottam a szavamat és olyan tanárrá váltam, akit most magatok előtt láttok.
Ha nem hallottam volna meg a szüleimet aznap, utána jó, de hétköznapi emberré nőttem volna fel, mivel a természetem olyan volt. Viszont képzeld el mi történt volna miután elhagyom ezt a világot és az “Égi bíróság”-hoz érkezek, ahol megmutatnák nekem mindazt, amit meg tudtam volna valósítani? Milyen bánatot éreztem volna akkor! Nincs nagyobb pokol annál, minthogy látjuk mit tudtunk volna megtenni, és nem tettük meg.
Ezt a beszédet példának említem arra, hogy mennyire fontos, hogy erőfeszítést tegyünk annyira amennyire csak bírunk, hogy a lehető legjobbak legyünk. Itt nem csak a munkával kapcsolatos helyzetekre utalok. Sokkal fontosabb munkánk van - a lelkünk javítása.
Tudom, hogy egyes tanítványok, miután egy ideig tanulták és élték a Kabbalát, beleesnek abba a csapdába, hogy “vallásossá” válnak: “Meg kell tennem ezt, meg kell tennem azt”. Ez a hét kiváló alkalmat ad arra, hogy újra vizsgáljuk vajon miért tanuljuk a Kabbalát és arra, hogy visszatérjünk ahhoz az eredeti vágyhoz, ami miatt a Kabbalához fordultunk.
Csinálj szokást abból, hogy napközben becsukod a szemed és felteszed magadnak a kérdést: “Vajon kiterjesztettem-e magamat a közvetlen kötelezettségeimen túl? Vajon megteszem-e ma a lépéseket afelé, hogy teljesítsem a rendeltetésemet ezen a világon?”
A bölcsek szerint, amikor az az ember, aki kikerülte a spiritualitást, a Teremtő elé járul és megkérdezik tőle, vajon miért nem változott, az ember elő fogja venni a “kifogás tömkelegét”: “Túl elfoglalt voltam a túléléssel”, “Jó ember voltam”, “Nem tudtam, hogy létezel”. Isten akkor a következőt mondja majd neki: “Megvan minden kifogásod, viszont messzemenőleg nem teljesítettél eleget ebben az életben. Most vissza kell menned a világba, és többet kell tenned.”
Mi van az emberi természetben, ami miatt nem akarjuk erőltetni magunkat? A válasz egyszerű: amikor a spirituális munka kötelezőnek tűnik, ellenállunk neki. Hogyan reagálsz, amikor valaki azt mondja, hogy meg kell tenned valamit? Valószínűleg küzdesz ellene. Ugyanez történik akkor, amikor magunknak mondjuk, hogy “kell”.
Töröljük ki a “kell” szót a szótárunkból.
A spirituális munkát a saját hasznunk miatt végezzük el. Jegyezzük meg, hogy a lelkünk igen speciális okból kifolyólag öltött testet. A Kabbala tanításai szerint, azért vagyunk emberek, hogy átalakítsuk, megváltoztassuk magunkat.
Egy nagy kabbalista, Rav Naftali Zvi Yehuda Berlin (1816 - 1893) elmagyarázta ezt a tanítványaihoz intézett beszédében:
Amikor tizenegy éves voltam, reménytelen eset voltam, mint diák. Az egyik este, hallottam a szüleimet, ahogy a másik szobában beszélgettek rólam. Édesanyám sírt és mondta édesapámnak: “Mit tegyünk a fiunkkal? Bármelyik nap kirúghatják és akkor mi lesz belőle?” Ahogy hallgattam, éreztem azt az égető gyötrelmét, mintha a sajátom lett volna. Megígértem magamnak, hogy attól a pillanattól fogva dolgozni fogok magamon. Betartottam a szavamat és olyan tanárrá váltam, akit most magatok előtt láttok.
Ha nem hallottam volna meg a szüleimet aznap, utána jó, de hétköznapi emberré nőttem volna fel, mivel a természetem olyan volt. Viszont képzeld el mi történt volna miután elhagyom ezt a világot és az “Égi bíróság”-hoz érkezek, ahol megmutatnák nekem mindazt, amit meg tudtam volna valósítani? Milyen bánatot éreztem volna akkor! Nincs nagyobb pokol annál, minthogy látjuk mit tudtunk volna megtenni, és nem tettük meg.
Ezt a beszédet példának említem arra, hogy mennyire fontos, hogy erőfeszítést tegyünk annyira amennyire csak bírunk, hogy a lehető legjobbak legyünk. Itt nem csak a munkával kapcsolatos helyzetekre utalok. Sokkal fontosabb munkánk van - a lelkünk javítása.
Tudom, hogy egyes tanítványok, miután egy ideig tanulták és élték a Kabbalát, beleesnek abba a csapdába, hogy “vallásossá” válnak: “Meg kell tennem ezt, meg kell tennem azt”. Ez a hét kiváló alkalmat ad arra, hogy újra vizsgáljuk vajon miért tanuljuk a Kabbalát és arra, hogy visszatérjünk ahhoz az eredeti vágyhoz, ami miatt a Kabbalához fordultunk.
Csinálj szokást abból, hogy napközben becsukod a szemed és felteszed magadnak a kérdést: “Vajon kiterjesztettem-e magamat a közvetlen kötelezettségeimen túl? Vajon megteszem-e ma a lépéseket afelé, hogy teljesítsem a rendeltetésemet ezen a világon?”
Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)