Természetes bőrradír  -Szivacstök

 A szivacstök (Luffa aegyptica, Luffa cylindrica) Ázsiából származik, rokona a hazánkban is termesztett tökféléknek. Termése sötétzöld, a cukkínire emlékeztet, azonban éretten nem fogyasztható. Éretlenül viszont, amikor még nem indult meg az erőteljes rostképződés a belsejében, felhasználhatjuk savanyúságnak vagy tölthetjük, ránthatjuk is. De miért ennénk meg ezt a csodás termést, amikor sokkal hasznosabb dolgot is készíthetünk belőle?

Termesztése nálunk sem ördöngösség: májusban, a fagyok után kell vetnünk fészekbe, csakúgy, mint a többi fagyérzékeny tökfélét. A következő dolgokra azonban ügyelnünk kell: a szivacstök erős támasztékot igényel, akár 3 méterre is felkúszik. Érdemes olyan helyre vetni, ahol sok napsütést kap, hiszen fényigényes növény. A virágzásig és az alatt sok vizet kíván, a mindennapos öntözést meghálálja, mutatós sárga virágokat nevel, majd megjelennek az apró zöld tökök is.

Miután ez bekövetkezik, nem szükséges naponta öntözni, hiszen eddigre kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkezik, amely távolról is szállítja a vizet a növénynek. Termései lecsüngve 30-40 centiméteresre növekedhetnek, a teljes érés érdekében egészen ősz végéig a növényen hagyhatjuk őket. Ekkor szüreteljük le őket kocsányukkal együtt majd szellős, meleg helyen lógassuk fel a tököket.

Amikor már „zörgősre” száradtak, nekiláthatunk saját szivacsunk elkészítésének: távolítsuk el a barnára színeződött héjat, ha ez nehezen megy, akkor áztassuk vízbe a tököt, úgy könnyen leszedhető róla. Miután ez megtörtént, megkapjuk a rostok sűrű szövedékéből álló tökbelsőt.

Daraboljuk tetszés szerint, majd rázzuk ki belőle a magokat (ne felejtsünk el aztán majd barátainknak adni belőle). A félig már megtisztított szivacsot mossuk ki forró vízben, akár főzhetjük is kis ideig, hogy csak a rostok maradjanak vissza. Szárítsuk meg és már indíthatjuk is az intenzív hámlasztást, hogy megújulva léphessünk ki a fürdőszobából.

Víz nélkül használva ideális bőrkeményedések eltüntetéséhez, azonban az egész testünket inkább csak fürdés közben dörzsöljük át vele (szárazon megsértheti a vékonyabb, érzékeny bőrterületeket), alulról felfelé, körkörös mozdulatokkal.

Heti két alkalommal elegendő használni. Bőrünk felpezsdül, eltűnik a száraz hámsejtek miatti szürkés szín, a bőr tökéletesebben veszi fel a testápoló készítményeket. Ha önbarnítót használunk, így nem lesz foltos a végeredmény, ha pedig szoláriumba járunk, barnaságunk tartósabb lesz a gondosan radírozott testen.

Nagyobb vetőmag-kereskedésekben már most tudunk vásárolni szivacstökmagot, általában a dísznövénymagok között találjuk meg.