Amikor a fél-lótuszülés gyakorlása már könnyeddé válik, és az eleinte jelentkező térdfájások megszűnnek, akkor áttérhetünk a lótuszülés gyakorlására. Főleg eleinte, de minden alkalommal óvatosan, és térdeink épségére odafigyelve vegyük fel ezt (ahogy az összes) testhelyzetet is, mert egy esetleges erőltetésből fakadó sérülés hónapokra visszavethet minket a gyakorlataink végzésében.
A testhelyzet felvétele:
Üljünk le törökülésbe, majd a lábfejeket tegyük fel az ellentétes combokra, így mintegy összefonódnak a lábak. A gerinc legyen egyenes, és alulról az ötödik csigolyánál fogva (kb. szívmagasságban) legyen könnyedén előre feszített. Vegyük fel a testhelyzetet fordított lábakkal is.
Először csak néhány percig végezzük a gyakorlatot, majd egyre több időt tudunk ebben a testhelyzetben tölteni. Buddhát is ebben az ülésmódban ábrázolják a leggyakrabban, és annyira alapvető testhelyzet, hogy szinte a jóga szimbóluma is lehetne.
Élettani hatások:
A lótuszülés a legstabilabb ülésmód, hatásai hasonlók mint a tökéletes üléséi, de a fizikai és szellemi állapot javítására, az „ártó-szél” energia megfogására, ez által okozott betegségek gygyítására. Kiváló székrekedésre, szélszorulásra, és az emésztési zavarok megszüntetésére a légzőgyakorlatok végzésére és az elmélyülésre talán ez a legalkalmasabb helyzet. éberen tartja a tudatot, felfrissíti a gerincet, a szívet, és a hasi szerveket. Ha a kéz tenyérrel felfelé lazán az ölben van, akkor a test könnyebb lesz, ha tenyérrel lefelé a térdek felett a combokon nyugszik, akkor inkább elnehezül, ha a hát mögött keresztezett, akkor a test kifeszül. A lótuszülésben végzett kéztartást mindig a gyakorlat jellege szerint válasszuk meg, a kéztartás(mudrá) gyakorlatokat is lehetőség szerint mindig lótuszülésben végezzük.
