"Hát azok a komor férfiak (a Bikák), akik látszólag olyan magányosan állonganak életük folyamán, mint a fenyőfa a hegytetőn: vajon nem álmodnak-e azok is olyan dolgokról, amelyekre bizonyos szívdobogással gondolnak vissza felébredésük után?
Nincsen az a zordon, asszonytalan férfi, akit álmában valaha meg nem simogatott volna valamely láthatatlan asszonynak a keze. Felébredéskor ám hiába nyúlnak a szívük gödréhez, már eltűnt onnan az a drágalátos női kéz- ám az álom velük marad darabideig, mintha valami virágoskert illataiból jöttek volna ki."
"A szabadban élő emberek, pásztorok, gazdák, földmívelők szebbeket álmodnak, mint a királyok, mert az ő álmaikhoz az éji szél és a Kosok bégetése szolgáltatja a muzsikát, amit azok nem hallanak. Az álom tengeréből előjönnek a nyájak, amelyeknek aranynapsugárból van a bundájuk.
Az álom földjein nő meg a búzakalász olyan magasra, hogy azt ember el nem érheti. Az álom mezőin olyan kövér a legelő, mint akár a bibliai József hét bő esztendejében."
"A szabadban élő emberek, pásztorok, gazdák, földmívelők szebbeket álmodnak, mint a királyok, mert az ő álmaikhoz az éji szél és a Kosok bégetése szolgáltatja a muzsikát, amit azok nem hallanak. Az álom tengeréből előjönnek a nyájak, amelyeknek aranynapsugárból van a bundájuk.
Az álom földjein nő meg a búzakalász olyan magasra, hogy azt ember el nem érheti. Az álom mezőin olyan kövér a legelő, mint akár a bibliai József hét bő esztendejében."
