"Egy nő akkor menekül a külvilágba tennivalókért, ha nem leli örömét abban, ami nemi szerepéből adódóan neki rendeltetett. "
Gonda István, Illés Csilla: A szépség szimfóniája
Nimród krónikák
A fiatal vallástörténész-mítoszkutató szerző ezúttal egy két kötetes, mondhatni stílusteremtő fantasy-regénnyel hozza közelebb olvasóihoz az elsüllyedt mitikus szigetkirályságok és a régi magyar táltosmágia titokzatos világát.
Gyilkos trónviszályok és mágusháborúk, fém könyvtárak és hatalmas oszlopcsarnokok a Pilis hegyvonulata alatt, óriásmadarak és atlantiszi egyszarvúak, ijesztő, titokzatos vagy épp rokonszenves szereplők mind a Fény, mind a Sötétség oldalán, no és persze varázslat és alkímia minden mennyiségben – ezek adják meg a lebilincselően izgalmas regény alaphangulatát.
Második pillantásra szembetűnik a részletesen kidolgozott háttérmitológia, az istenek és démonok hierarchiájával, illetve a főszereplő Nimród király már-már kozmikus méretű hősként való bemutatásával. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a Nimród vére írójának sikerült az ókori mágikus világképek (pl. Egyiptom, Mezopotámia, Irán) segítségül hívásával egy teljesen önálló, saját fantasy-világot alkotnia.
A Nimród vére egyaránt ajánlható fiataloknak és örökifjú felnőtteknek, régészet-rajongóknak és a sodró kalandok szerelmeseinek, reménybeli táltosoknak és a táltos-tudás iránt inkább csak érdeklődőknek, egyszóval: mindenkinek.
Második pillantásra szembetűnik a részletesen kidolgozott háttérmitológia, az istenek és démonok hierarchiájával, illetve a főszereplő Nimród király már-már kozmikus méretű hősként való bemutatásával. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a Nimród vére írójának sikerült az ókori mágikus világképek (pl. Egyiptom, Mezopotámia, Irán) segítségül hívásával egy teljesen önálló, saját fantasy-világot alkotnia.
A Nimród vére egyaránt ajánlható fiataloknak és örökifjú felnőtteknek, régészet-rajongóknak és a sodró kalandok szerelmeseinek, reménybeli táltosoknak és a táltos-tudás iránt inkább csak érdeklődőknek, egyszóval: mindenkinek.
A Duna Evangéliuma
A Magyar Nemzet eredete, virágzása, kigúnyolása, megfeszíttetése, halála és közelgő feltámadása ...
Bakos Attila
"Álmom gondolat-galaxisokban bolyong, csavarog titokban,
Keresve a világ hűtlen fiát, a rég elvesztett harmóniát.
Ballagok, tűnődve járom széttépett hazám keserédes útjait.
Kutatom a gyönyörű, ma már csak sejtelmes romokat,
S mégis mennyire szomjazom a csonkultan is vonzó,
Foszladozó szépet, az Örök Harmóniát.
A Nap megfoghatatlan,
Végig járja szabott útját, s lassan, bíbor párnáira hanyatlik,
Magára vonva az elmúlás színes takaróit.
Éltem sok tavasz örömét,
Ó hányszor kértem nyár ölelését,
A józan ősz hűsített, a zord tél karjába zárt
De mégis mindig és újra, csak a halál fehér csöndje várt.
Míg egy élet áldott napján megláttam Őt, a Mestert,
Arca, lágyan e Nap bíbor ruhájába hajlott,
S fehér volt, mint gyermekünk álmában az angyalok."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)